Erdőművelés

Az ERDŐ

Az erdő olyan természetes vagy telepített élőhely, amelynek jellegét fák sűrű csoportja határozza meg. Az erdőben bonyolult életközösségek, ökoszisztémák alakulhatnak ki. Az erdők a Föld talán legkomplexebb életközösségei, amelyben egyaránt megtaláljuk a talajban élő mikroorganizmusokat, a földfelszínen élő mohákat, gombákat, lágy- és fás szárú növényeket. Állatvilága többnyire rendkívül gazdag, hosszú táplálékláncokkal. Az erdők különböző formáit a trópusi és a mérsékelt égövben a magashegyek erdőhatáráig megtaláljuk mindenütt, kivéve azokat a területeket, ahol túl kevés a csapadék, illetve ahol az erdőket az ember kiirtotta. Az erdő életközössége csak megfelelő méretű fás területen tartható fenn. Ezért nem nevezzük erdőnek: a magányos fákat, a néhány, illetve pár tucat fából álló facsoportokat, a fátlan növénytársulásokban szigetszerűen előforduló ligeteket, a fasorokat,az alig néhány fa széles erdősávokat stb. A Magyarországon használatos területi beosztás szerint az erdő minimális területe 0,5 ha (Erdőgazdálkodási, 1964). Domináns fafajaik típusa szerint a köznyelvben, illetve a gazdálkodásban gyakran, a társulástani megnevezésekkel többé-kevésbé összhangban domináns fafajaik típusa szerint nevezzük őket.

Eszerint a mérsékelt égövben: -  tűlevelű,  - lomblevelű és - elegyes erdőket különböztetünk meg.

Megújulásának módja szerint. Eredetük szerint    az erdők három fő csoportja:- őserdők,- szálerdők,- sarjerdők. Az őserdő emberi beavatkozás nélkül újul meg. A szálerdő magról, csemetéről vagy dugványról, ritkán a valamilyen erdőkár miatt fiatalon visszavágott fák sarjairól ered. Ezen belül: -csemetés az ember magasságát még el nem ért erdősítés; -újulat a természetes úton (az idős fák elhullatott magjaiból) kikelt és az ember magasságát még el nem ért fiatal erdő.

A jól tervezett szálerdő telepítése, gondozása és felújítása egyaránt komoly szakértelmet igényel és meglehetősen költséges. Fái eleinte lassan nőnek, ennek eredményeként évgyűrűi sűrűek, alakjuk a körhöz közeli. A fák többnyire viszonylag közel állnak egymáshoz, tehát törzsük viszonylag hosszú, egyenes, hengeres és ágtiszta. A gyökérzet és a lomb is arányosan fejlődik, az erdő korán feltisztul, ezért viszonylag kevés a fertőzések támadáspontjának alkalmas, korhadó ággörcs. A magról eredt fák ezeket a gazdasági szempontból előnyös tulajdonságaikat egészen idős korukig megtartják; legtöbb fajuk optimális vágásfordulója száz évnél is hosszabb.

A szálerdő sűrűsége tervezhető úgy, hogy a talaj árnyalása mindig megfelelő legyen. A sarjerdő a fák kivágása után visszamaradt tuskókról, gyökerekről, esetleg törzsrészekről ered, ezért telepítése olcsó. A sarjak kezdetben gyorsan nőnek, ezért évgyűrűik szélesek, azok alakja a kerektől jelentősen eltérhet. A fa szövetei lazák, anyaga viszonylag puha. A visszamaradt tuskók egymástól viszonylag távol állnak, viszont egy-egy tuskóról sarjak tömege fakadhat. A fenti okok együttes hatására a sarjak gyakran girbegurbák és sűrűn elágazóak. A törzsek a szél nyomására vagy az ágakra rakódó hó súlya alatt könnyen törnek.

A tuskón és a korhadó ághelyeken át a sarjakat könnyen megtámadhatják a fertőző gombák. A tuskók elvénülése a sarjak növekedésének ütemét erősen lecsökkenti. A sarjerdők faanyaga általában csak tűzifának alkalmas; vágásfordulójuk többnyire 10–40 év — tehát a (tar)vágás negatív hatásai is gyakoribbak. Az egyenetlen, nagy távolságokban, de csoportosan növekvő sarjak szinte sosem árnyékolják megfelelően a talajt, amit a szél is jobban szárít, mivel az rövidebb vágásforduló miatt a fák átlagos életkora kevesebb (Erdőgazdálkodási, 1964). A vágásforduló azért nem hosszabbítható, mert egészségi állapota a kezdeti gyors növekedés után leromlik; értelemszerűen növekedése is erősen lelassul. Az erdőgazdálkodás szerint az erdőgazdálkodás mértékétől és jellegétől függően hagyományosan az erdők három típuscsoportját különböztették meg: - őserdők, - gazdasági erdők, - egyéb rendeltetésű erdők (Erdőgazdálkodási, 1964)

Növényei

 A természetes erdőben az egyes fafajok eloszlása nem egyenletes, az erdőt ökológiai törvények formálják. A termőhely létfeltételeinek négy elsőrendű tényezője: a fény, a víz, a hőmérséklet és a talajok tápanyagtartalma. A fentieknek megfelelően minden faj folyamatosan próbál újabb és újabb területekre átterjedni, és e versengés eredményeként a fajok térben és időben változó módon keverednek. Ezt a folyamatot az egyes élőhelyek állatilága is befolyásolja. A versengés eredményeként a hasonló termőhelyeken hasonló fajösszetételű, az erőforrásokat optimálisan hasznosító növénytársulások alakulnak ki. Az azonos létfeltételek esetén térben ismétlődő társulást (az erdő fáinak összességét) állománynak (faállománynak) nevezzük.

Éghajlata

Az erdő éghajlata többnyire jelentősen különbözik a nyílt (fátlan növénytársulásokkal borított, illetve növénytakaró nélküli) térszínekétől. Ez a különbség jelentősen függ az erdő fajösszetételétől és a fák elhelyezkedésétől — a sorokba ültetett fákból álló, fajszegény „erdőben” jóval kevéssé jelentkezik, mint a természetes vagy ahhoz közeli erdőtársulásokban; a lomblevelű, illetve elegyes erdőkben, a lombos időszakban erőteljesebb, mint a tisztán tűlevelűekből álló társulásokban, a téli időszakban viszont a különbség iránya megfordul. Az erdőben a napi hőingás kisebb, mint a nyílt terepen — különösen akkor, ha a fák levelesek és az erdő zárt. Az erdő fékezi a légmozgást, „megfogja a szelet”. Ezért a homokos talajú alföldek védelmére gyakran telepítenek mezővédő erdősávokat; így akadályozzák meg, hogy a szél felkapja és elhordja a kötetlen talajt (egyúttal a szél fékezésével a talaj kiszárítását is gátolják).

A fákat csak a nagyon erős szél dönti, illetve billenti ki; különösen ellenállnak a szélnek a mélyre hatoló gyökérzetű keményfák, mint például a tölgyek (Quercus spp.). A páratartalom szignifikánsan nagyobb, mint a nyílt terepen — olyannyira, hogy nem ritkán már késő délután vagy kora este eléri a harmatpontot. A közép-európai erdőkben a relatív páratartalom a nyári félévben csak ritkán csökken 60 % alá; a talaj közelében szinte mindig a harmatpont körül ingadozik.

Hasznosítása, funkciói

Az erdők tudatos hasznosítását erdőgazdálkodásnak nevezzük. Az erdőkből származik az általunk felhasznált építő- és a tűzifa döntő többsége. Az 1972-es erdészeti világkongresszuson Buenos Airesben magyar javaslatra fogadták el az erdők funkcióiról szóló tételt. Eszerint az erdők szolgálják a termelést, védő hatásuk van, és egyúttal szociális, jóléti szerepüknek is eleget tesznek. A mai szaknyelvben ezt úgy fogalmazzák, hogy tehát valamennyi erdőterület egyidejűleg tölt be védelmi, gazdasági és közjóléti szerepet. Az erdőállomány jellegétől, elhelyezkedésétől, a társadalmi, gazdasági igényektől függ, hogy ezek közül melyiket tekintjük meghatározónak, elsődlegesnek. A hazai erdők nem önfenntartó környezeti rendszerek: jelenlegi formájukat több évszázados emberi beavatkozás, gazdálkodás alakította ki. Éppen ezért csak szakszerű erdőgazdálkodással tarthatók fenn. A fenntartható erdőgazdálkodás alapvető célja az erdő védelme annak érdekében, hogy az megőrizze biológiai változatosságát, termő- és felújuló képességét, megfeleljen a társadalmi igényeknek.

Védő erdők

Erdeink mintegy harmadának elsődleges funkciója védelmi. Fő típusaik: a természetvédelmi oltalom alatt álló, ún. védett erdők és a természeti környezet vagy létesítményeket védő erdők.A védő erdő jellemzően 20–100 m széles és több mint 200 m hosszú. A talajvédő erdő vagy a meredek lejtőket védi a lezúduló csapadékvíztől, lassítva a vízmosások mélyülését (az eróziót),vagy a laza termőrétegű homokos és kotus talajok felszínét védi a deflációtól. A mezővédő erdő elsősorban a szél káros hatásaitól védi a mezőgazdasági termőterületeket, és közben menedéket ad számos élőlénynek, így gazdagítva a mezők élővilágát. A vadvédelmi erdő a vadállomány életkörülményeit javítja úgy, hogy az erdő általános védőhatásai is érvényesülhessenek, és a faállomány szerkezete se romoljon. A vízvédelmi erdő az ivóvíz-bázisok (tározók, tavak, más felszíni és felszín alatti vizek, források) vízkészletének mennyiségi és minőségi védelmében játszik meghatározó szerepet. A partvédő erdő az árvízvédelmi töltéseket, gátakat védi a hullámveréstől és a jégtől. Ide soroljuk a csatornák, folyók, tavak és holtágak partszakaszait védő erdőket is, melyek segítenek elkerülni a káros szivárgásokat, elhabolásokat, szabályozzák a talajvízháztartást.

A településvédő erdők a városok, községek és más települések határait, illetve egyes részeit, épületeit védik. Ide soroljuk az egészségünket és közérzetünket javító belterületi vagy a belterület határán növő erdőket, ligeteket is. A hasonló szerepű tájképvédő erdő a természeti táj egységét, szépségét őrzi; tipikusan ilyenek a tájképet lerontó beavatkozásokat (bányákat, meddőhányókat, gyártelepeket stb.) kitakaró erdők. Ettől a csoporttól jóformán el se különíthetők az utak és műtárgyaik, a vonalas vízi létesítményeket, a vasutakat és tartozékaikat védő, takaró, a közlekedés biztonságát javító műtárgyvédő erdők. Gazdasági erdők A 20. század közepéig az erdőgazdálkodás fő célja a fa kitermelése volt. Napjainkban faanyagtermelést szolgáló erdőnek az olyan erdőt tekintjük, amelyben a faállomány nevelése és kitermelése a lehetséges legnagyobb mennyiségű és legjobb minőségű hasznosítható faanyag előállítását szolgálja úgy, hogy közben az erdő védőhatásai ne sérüljenek.  Az ún. ültetvény-erdők rövid vágásfordulóval kezelt, nemesített, vagy az adott tájegységben nem őshonos fafajokból álló, többnyire intenzíven művelt faállományok. Az energierdőket az utóbbi időben főleg tűzifa előállítására telepítik. Plantázsoknak a magtermesztő állományokat, illetve ültetvényeket, valamint a vadaskerteket nevezzük. A vadaskert olyan, zárt téri (bekerített), intenzív vadgazdálkodásra kijelölt erdő, amelyben az erdő fennmaradását és felújulásának lehetőségét azért biztosítani kell. Kimondottan gazdasági céllal telepítik a karácsonyfatelepeket. Ipari alapanyagot állítanak elő a bot, vessző és díszítőgally termelésére telepített erdők — ilyen például a fejesfa üzemmódban kezelt erdő és a fűzvessző telep. Közjóléti erdők Az erdei élőhelyek kutatása, a szakemberek állandó továbbképzése és az erdei iskolák rendszere is hozzájárul ahhoz, hogy még jobban megismerjük: az erdő funkcióit és dinamikáját, az ökoszisztémák és az emberi jólét közötti összetett kapcsolatokat, valamint az emberi tevékenységek és az erdőgazdálkodás kölcsönhatásait. Forrás: wikipedia

ERDŐMŰVELÉS

„Az erdő a szárazföld legösszetettebb természeti (ökológiai) rendszere, amelynek léte a környezetre gyakorolt hatásaiból eredően az egészséges emberi élet egyik alapvető feltétele." Az erdő a termőtalaj, a légkör és a klíma védelmében, a vizek mennyiségének és minőségének szabályozásában betöltött meghatározó szerepe mellett - meghatározza a táj jellegét, szebbé teszi a környezetet, - testi, lelki felüdülést ad, - őrzi az élővilág fajgazdagságát, - megújítható természeti erőforrásként a környezeti állapot folyamatos javítása mellett nyersanyagot, energiahordozót és élelmet termel.

Erdeink jelenlegi területe, állapota több évszázados emberi tevékenység során alakult ki. Területi széttagoltságuk és a rájuk ható környezeti ártalmak miatt az erdei életközösségek nélkülözhetetlen fennmaradására, védőhatására és termékeire (hozamaira) csak akkor számíthatunk, ha szakszerűen kezeljük és megóvjuk a károsító hatásoktól, a túlzott használattól és igénybevételtől, biztosítjuk növény- és állatvilágának sokféleségét és megfelelő összhangját, az erdei életközösség dinamikus és természetes egységét. Az erdő fenntartása és védelme az egész társadalom érdeke, jóléti szolgáltatásai minden embert megilletnek, ezért az erdővel csak a közérdekkel összhangban szabályozott módon lehet gazdálkodni.” (1996. évi LIV. törvény „Az erdőről és az erdő védelméről”)

Az erdőművelés célja, hogy ez a bonyolult ökoszisztéma a természet törvényei szerint, de az ember hasznára is jól működhessen a terület adottságait a lehető legoptimálisabban felhasználva, az Erdőtörvényben megfogalmazott szabályoknak megfelelően.

Az erdőművelés részei:

• mag és egyéb szaporítóanyag gyűjtés, kezelés, tárolás
• csemetetermesztés
• talajelőkészítés
• csemete, suháng és sorfa ültetés
• erdősítések ápolása
• ápoló vágások (tisztítás, növedékfokozó gyérítés, törzskiválasztó gyérítés, egészségügyi vágások)

Vállalkozásunk vállalja ezen munkák szakszerű elvégzését. Maggyűjtést, magkezelést, magtárolást végez, megvizsgálja a mag minőségét. Közreműködik a magtermő plantázsok, állományok kezelésében- Elvégzi a csemetekert talaj-előkészítését és tápanyag-utánpótlását. Magvetést végez, ápolja a magvetést, neveli, kiemeli, osztályozza, elvermeli, szállítja, tárolja a csemetét Ismeri és alkalmazza az intenzív csemetetermesztési módokat. Javaslatot tesz erdőfelújítás, erdőtelepítés végrehajtására. Elvégzi a mesterséges erdőtelepítés és erdőfelújítás tennivalóit. Megszervezi és irányítja az erdősítések ápolását, védelmét, gondoskodik az erdősítések pótlásáról, elegyítéséről Irányítja és szervezi a természetes felújítások végrehajtását, jelöli a természetes felújítások bontásait, kijelöli a közelítő nyomokat, ellenőrzi a felújítás szakszerű végrehajtását Irányítja, szervezi és ellenőrzi a sarjaztatással történő felújításokat. Ápolja az újulatot, felneveli a felújított, telepített erdőket Irányítja és ellenőrzi a tisztítási munkákat. Kijelöli a gyérítéseket, kijelöli a gyérítéseknél alkalmazandó közelítő nyomokat, irányítja és ellenőrzi a gyérítési munkákat, egészségügyi vágásokat Irányítja és ellenőrzi a nyesési munkákat. Javaslatot tesz a nevelővágások besorolására Irányítja, ellenőrzi a rontott erdők átalakítását Javaslatot tesz az alkalmazott erdőgazdasági üzemmódra, mérlegeli azok előnyeit, hátrányait.

Felismeri, felméri és jelzi az erdőben előforduló betegségeket, javaslatot tesz a védekezés módjára, irányítja, ellenőrzi a védekezést. Gondoskodik a folyamatos vadkárelhárításról.

Természetvédelmi feladatokat végez: ismeri, feltárja, folyamatosan figyelemmel kíséri a kezelésére bízott területen a védelemre érdemes természeti értékeket, gondoskodik a védett fajok élőhelyének biztonságáról, javaslatot tesz védelem alá helyezésre, kapcsolatot tart a természetvédelmi hatóságokkal Környezetvédelmi feladatokat lát el: tisztán tartja az erdőt, gondoskodik az illegálisan lerakott hulladék eltakarításáról, a károk helyreállításával csökkenti a turisztikai terhelés káros hatásait. www.erdokertvad.hu

ERDŐGAZDÁLKODÁS MAGYARORSZÁGON

Hazánk területének több mint 20%-át erdő borítja, az itt végzett tudatos emberi tevékenységet összefoglaló néven erdőgazdálkodásnak, erdészetnek nevezzük. A kormányzati távlati célkitűzések közt szerepel, az erdőterület 25%-ra növelése. Ebbe a tevékenységbe alapvetően az erdő folyamatos növekedése által megtermelt famennyiség kitermelése, használata tartozik. A fahasználaton túl az erdőgazdálkodás egyéb mellékhasznot is szolgáltat, mely szintén az erdőgazdálkodás témakörében jelenik meg. Az erdei mellékhaszonvételek közt említhető a gomba, moha, gyanta, erdei gyümölcs, gubacs, agancs gyűjtése. Az általános európai helyzettől eltérően hazánkban az összes erdőterület 85%-án lombos erdő található, a fenyőerdők területe 15%. Az ún. természet közeli állományok az összes erdőterület mintegy felén találhatók. Az élőfa készlet 85%-át a lombos fafajok alkotják, amelyben a tölgy fafajcsoport 26%-os aránya kiemelkedő, míg a további sorrend: fenyők: 15%, cser: 13%, bükk és akác 12-12%, nyárak 6%. Főleg az erdőtelepítések nagy arányára vezethető vissza, hogy magas a 0-20 (32%) és a 20-40 éves korosztályok aránya (29%). Az erdészet az agrárium szerves része. Megújítható nyersanyagai, termékei és szolgáltatásai révén azonban számos más tárcához tartozó ágazati tevékenység alkotó eleme. Magyarországon az erdő – a szántó után – a második legnagyobb művelési ág. A faállománnyal borított terület alapján az ország erdősültsége 19,6%.

Az 1996. évi LIV. törvényben az erdő elsődleges rendeltetésének primátusa gazdasági, védelmi, egészségügyi-szociális, turisztikai, oktatás-kutatási célokat definiál. Az erdő egyes rendeltetései egymástól elválaszthatatlanok, ezért az erdőgazdálkodási tevékenység során e rendeltetésekre egyidejűleg kell tekintettel lenni. A teljességre törekvő (holisztikus) és ágazatközi megközelítés alapján készült Magyarország Nemzeti Erdőprogramjának tervezete, melynek az előttünk álló 10 éves időszakra előirányzott célprogramjai alkotják az erdészet jövőképét. Ezek közül a legfontosabbak a következők:

• - Az állami erdőgazdálkodás fejlesztése terén olyan tulajdonosi, kezelői intézményi szerkezet kialakítása szükséges, amely hosszú távon biztosítja az állami erdővagyon megőrzését, a termelés fejlesztését, és az azt kezelő szervezet működőképességét.
• - A magán-erdőgazdálkodás fejlesztésében sürgető feladat a jelenleg nem művelt erdőterületeken az erdőgazdálkodási tevékenység beindítása. Ez elősegíti többek között e területeknek a gazdasági életbe való bevonását, a közcélú feladatokban történő részvételét, a tartamosság biztosítását az ország összes erdeiben. 
•  A racionális fahasznosítás területén ökológiai és gazdasági szempontból is alapvető nemzetgazdasági érdekünk az újratermelhető, környezetbarát faanyag fokozottabb felhasználása.
• A vidék- és területfejlesztés, erdőtelepítés vonatkozásában az agrárátalakulás során felszabaduló területek erdősítése növeli a nemzeti erdővagyont, munkalehetőséget teremt, és folyamatos foglalkoztatást biztosít a vidék számára. Az erdőszerkezet-átalakítás, a külterületi és belterületi fásítások a táj környezeti állapotának és a biodiverzitás-nak a növelése mellett hozzájárulnak a tájképi hatások javításához, a vidéki turizmusfejlesztés lehetőségeihez, és emelik a vidéki élet minőségét.
• Az ember és az erdő viszonyának javítását illetően az ember felelőssége, a társadalom erdő iránti igénye növekedett a természeti folyamatok megértésében, működőképességének megőrzésében, a környezeti állapot javításának és fenntartásának terén.
• Természetvédelem az erdőben, mely azt jelenti, hogy a természeti értékek és területek védelmét, az erdők biológiai sokféleségének megőrzését nem lehet kizárólag a jogszabályok alapján védetté nyilvánított objektumokra (például fajokra, élőhelyekre, területekre) korlátozni, hanem egész rendszereket, indokolt esetben a természetes tájakat, azok ökológiai potenciáljával együtt kell védelemben részesíteni (NATURA 2000) Az új szemléletű, modern erdővédelem – ami egyúttal az erdővagyon védelmét is jelenti – elsősorban a károk megelőzését, a természetes folyamatok nagyobb mértékű érvényesülését, az erdők önszabályzó képességének fokozását állítja középpontba. Az így kialakuló természet-közeli erdők jobban szolgálják az erdők többcélú funkcióit (Forest Focus).

Igazgatás

A Vidékfejlesztési Minisztérium feladatait meghatározó kormányrendelet értelmében ágazati irányítás alá tartozik többek között az erdőgazdálkodás, az erdővagyon védelme, az elsődleges faipari termelés, és ezekhez kapcsolódó szolgáltatás. Az VM Erdészeti Főosztály stratégiai feladatait az alábbiakban foglalhatjuk össze:

•  érvényesíti a hosszú távú erdőállomány-¬gazdálkodási tervekben rögzített tartamos erdőgazdálkodást
•  kidolgozza az erdészeti jogszabályokat és alakítja az erdészeti politikát
•  irányítja az erdőgazdálkodási tevékenységet, az erdővagyon védelmét, és az elsődleges fafeldolgozást
•  vizsgálja a fagazdálkodás nemzetgazdasági összefüggéseit
•  összehangolja az erdészettel összefüggő környezet- és természetvédelmi tevékenységet, irányítja és szervezi az erdővédelemmel kapcsolatos tevékenységet, fenntartja és működteti az erdővédelmi mérő- és megfigyelő rendszert
•  az állami- és magánerdő-gazdálkodás működését értékeli, fejlesztési lehetőségeket dolgoz ki, és összefogja a birtokrendezési ügyeket • elkészítteti és jóváhagyja a körzeti erdőterveket
• fenntartja az Országos Erdőállomány Adattárat, és az erdők állapotáról éves tájékoztatót készítmeghatározza az erdészeti-műszaki fejlesztés irányait, és ide tartoznak az erdei vasutak és az erdőfeltárás igazgatási ügyei is
•  ellátja a másodfokú hatósági és erdészeti szakhatósági feladatokat is
•  közreműködik az EU tagállami működés feladatainak ellátásában
•  a felügyelete és irányítása alá tartozik a megyei kormányhivatalok erdészeti igazgatóságai az elsőfokú hatósági és szakhatósági szint

2006. május 29-én az erdőgazdálkodást a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvény tervezete átsorolta a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium hatáskörébe. Az érdekvédelmi feladatokat a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége (MEGOSZ) látja el. Biztosítja a magyarországi magánerdő tulajdonosok érdekvédelmét, támogatja a kezdeményezéseket, segíti munkájukat, a különböző megmozdulások összehangolását, segíti az információcserét az erdőgazdálkodók között. Feladatai: • képviselni a magyar magánerdő tulajdonosokat itthon és külföldön • képviselni a szövetség tagjait • közvetíteni a magánerdő tulajdonosok és a politika között. Forrás: wikipedia