Magnólia - Liliomfa

Különleges szépségű virágaival méltán a legkeresettebb díszcserjéink egyike. A köznyelv néha tulipánfának említi. Kivétel nélkül humuszban és tápanyagban gazdag, lehetőleg savanyú kémhatású talajt kedvelnek. Lombfakadás előtt adnak feltűnő virágdíszt. Hazánk klimatikus viszonyait jobban elviselik, ha a talaj- és nedvességigényüket kielégítjük a város levegőszennyezettségét is jól elviselik.

Örökzöld és lombhullató fajok is tartoznak közéjük. Törzsük nem sokkal a föld felett elágazik, és legalábbis eleinte bokrosan nő. Fordított tojás alakú, de a végén kihegyesedő leveleik hetekkel a virág után hajtanak ki; száraz időben a szélük megbarnul és összepöndörödik. Színpompás, nagy, a liliomokéhoz illetve a tulipánokéhoz hasonló alakú virágaik miatt számos fajukat termesztik. Egyértelműen a humuszban gazdag, lehetőleg savanyú talajokat kedvelik. Kertészeti szempontból a nemzetséget két csoportra oszthatjuk:

• Azok a fajok, amelyek a lombozat kifejlődése után hozzák virágaikat, különösen kényes, igényes növények, és ezért hazánkban gyakorlatilag nem termesztik őket. Leveleik akár a 20–30 cm-t is elérhetik. Többségük fatermetű.

• Azok a fajok, amelyek a lombfakadás előtt adnak feltűnő virágdíszt, szintén igényesek ugyan, de jobban elviselik Magyarország éghajlatát.

A liliomfákat rendszeresen összetévesztik közeli rokonukkal, az ugyancsak a liliomfafélék családjába tartozó, de Észak-Amerikából származó tulipánfával (Liriodendron tulipifera). Fehér vagy pasztell, de akár rózsaszín színben találkozhatunk vele, ezek még a levelek előtt megjelenek a fán, kora tavasszal. A magnóliák bár eredetileg cserjék, mégis nagyságuk miatt fának nevezzük őket, hiszen magasságuk elérheti a 4-5 métert is fajtától függően.