Tavaszváró... Kökörcsinek

A mezei kökörcsin (Pulsatilla pratensis) a boglárkafélék családjába tartozó növényfaj. Közép- és Kelet-Európa száraz rétjein, világos fenyőerdeiben nő. Lágy szárú, évelő, selymesen-borzas növény. 8–30 cm magasra nő meg.

Levelei tőrózsásak, csak a virágok elnyílta után jelennek meg. Két- vagy háromszorosan szárnyalt levelei szálas-lándzsásak. A száron 3 fellevél található. Virágai bókolók, 2–3 cm átmérőjűek. A visszahajló csúcsú lepellevek 15–25 mm-esek, másfélszer hosszabbak a porzónál. Csoportos aszmagtermése van, a terméskék bibeszála tollas. Március–májusban virágzik.

Négy alfaja ismeretes: • Pulsatilla pratensis subsp. pratensis • Pulsatilla pratensis subsp. bohemica Skalický • Pulsatilla pratensis subsp. hungarica Soó – magyar kökörcsin; fokozottan védett, értéke 100 000 Ft • Pulsatilla pratensis subsp. nigricans – fekete kökörcsin (Störck) Zämelis; védett, értéke 10 000 Ft.

Egyes szerzők szerint önálló faj (Pulsatilla nigricans). A Pulsatilla pratensis subsp. hungarica, vagy magyar kökörcsin Magyarországon endemikus, védett növény. Nyílt homokos síkokon fordul elő, kerüli a meszes talajt. A Nyírségben és a Bodrogközben nő. Régebben a mezei kökörcsin alfajának tekintették az Erdélyből is ismert hegyi kökörcsint P. pratensis subsp. zimmermannii néven, de erről a Mátrában, a Bükk déli részén és a Zempléni-hegységben előforduló taxonról kiderült, hogy nem azonos a valódi hegyi kökörcsinnel (Pulsatilla montana), hanem ennek és a fekete kökörcsinnek az introgressziója. Azóta ezt a taxont Zimmermann-kökörcsin (Pulsatilla zimmermannii) néven önálló fajnak tekintik.

A többi kökörcsin fajhoz hasonlóan frissen szedve mérgező, a bőrt irritálhatja. Fekélyek és szemgyulladás kezelésére használják. A fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó mezei kökörcsin (Pulsatilla pratensis) egyik alfaja, illetve egyes szerzők szerint önálló faj (Pulsatilla nigricans).

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 10 000 Ft. Bókoló, egyesével álló virágai csaknem teljesen feketék (enyhén lilásbíbor színűek). Levelei szeldeltek, szőrözöttek, selymesen borzasak. Sok hosszú, gyapjas, megcsavarodott bibeszállal ékes termése tollforgóra emlékeztet.

Életmódja, termőhelye: Félszáraz gyepek, sziklagyepek, sztyeppek növénye. Szereti a homokos talajt, a meleg, déli lejtőket, még a futóhomokon is megtelepszik. Március–áprilisban virágzik.

Gyakran nyílik együtt a tavaszi hériccsel és a leánykökörcsinnel. Szőrbóbitás magvait a szél messze röpíti, és azok árvalányhajéhoz hasonlóan, dugóhúzószerűen fúródnak a talajba. Mérgező növény, de gyógyhatású anyagokat is tartalmaz. Gyógyítottak vele juhhimlőt, de alkalmazták festésre is.

Forrás: wikipedia

Szerkesztette: Szabó Nelli