Pampafű

A méltóságos megjelenésű, lenyűgöző látványú ezüstös pampafű őshazája Brazília, Argentína és Chile. Számtalan levele jókora, tömött csomót alkot. A pampafű levelei örökzöldek, barázdáltak, keskenyek és 90-250 cm hosszúak, ívesen kihajlók, zöld színűek és éles szélűek. Egyenesen felálló virágszárai elérik a 120-300 cm-es magasságot. Hatalmas bugája 50-120 cm hosszú, kúpos.

Főleg a termős virágzatok ezüstös szőröktől tollszerűen pelyhesek.. A virágzat színe ezüstös, krémfehér, rózsaszín vagy lilás árnyalatú lehet. Igazi látványossága nyár végén kezdődik, amikor kibomlanak virágai. A látvány még télen is folytatódik, mert a tollas virágok kitartanak. Az összes díszfű közül talán ez a legnépszerűbb fajta. A pampafű nyáron jó vízellátást kíván, télen viszont érzékeny a nagy hidegre és a fölösleges nedvességre. Legjobb számára az enyhe déli vagy nyugati lejtő, ahonnan lefolyik a víz. Tövét decembertől ajánlatos betakarni Télálló -20 fokig, de a tövére jutó téli csapadékra érzékeny, ezért célszerű gondosan takarni. A pampafű tavasszal a korai visszavágást kibírja, de kissé legyengül tőle, mivel levelei az aljukon többnyire ilyenkor is zöldek. A pampafű metszésének ideje tavasszal van (február vége, március eleje). Ilyenkor a növényt a földtől kb. 20 cm-re el kell vágni. Ennek következtében a meleg napsugarak hatására a növény növekedésnek indul majd.

Célszerű ezért május közepéig várni, míg a régi levelek között megjelenik az új lomb. Ekkorra a fokozatosan elhaló régi levelek maguktól elválnak a tőről és kesztyűvel kézzel is kihúzhatók. A pampafű leveleinek széle nagyon éles, ezért gyerekektől távol eső helyekre ültessük el. Magassága: 1 - 2,5 méter Levélnagyság: 90 - 270 cm Virágzási idő: szeptember – december. A pampafű tőosztással szaporítható. Ültetés után pedig szinte semmilyen különleges gondozást nem igényel.