Nyugati tuja

Tudományos neve Thuja occidentalis. A ciprusfélék családjába (Cupressaceae) tartozik. Észak-Amerikában, természetes élőhelyén 20 m magasságot elérő, szabályos, keskeny kúp alakú koronát nevelő fa.

Kérge vörösesbarna, szalagosan válik le. Hajtásai felül sötétzöldek, alul világoszöldek. Pikkelylevelei kicsik, 2-3 mm hosszúságúak. A figyelmes és jó szemű érdeklődő a középső pikkelylevelek fonáki oldalán kidudorodó olajmirigyet vehet észre. A növény ezeknek köszönheti megdörzsöléskor érezhető kellemes illatát. A hajtások télre megbarnulnak, de tavasszal ismét visszanyerik zöld színüket. Tobozai aprók, kb. 1 cm hosszúak, megnyúltak. Érés közben felállóak és zöldek, megérve csüngőek és barnák.

A növény Észak-Amerika atlantikus területeiről származik. Hűvös, csapadékos klímában, jó vízellátottságú talajokon érzi jól magát, de időszakos, rövidebb szárazságot elvisel. Az árnyékolást elég jól tűri. Növekedése lassú. Fája nehéz, mivel évgyűrűi nagyon sűrűn állnak. Korhadásnak jól ellenáll. Európában, így hazánkban is dísznövényként ültetik.

Jó vízellátottságot és a magas páratartalmat, valamint legalább átlagos kerti talajt igényel. Kiváló nyíratlan sövénynek, szoliternek, kisebb fa-vagy cserjecsoportokba, de edénybe is ültethető. Sötétzöld, szép lombja télen alig barnul.