Vadszőlő

Nyugat-Ázsiából származó, speciális tapadókorongokkal kapaszkodó, erősen szétágazó kúszónövény, melyet gyakran használnak házfalak, kőkerítések befuttatására. A növény nagyméretű, háromkaréjos, fényes levelei nyáron harsogó zöld színfoltot adnak, ősszel azonban fokozatosan skarlátvörösre és bíborszínűre színeződnek. Ez az erőteljes növekedésű lombhullató fásszárú cserje a számára kedvező körülmények között igen magasra, akár 12-18 m-re is felkapaszkodik, s leveleivel igen sűrűn borítja be az adott felületet.

Virágai jelentéktelenek, de az ősz folyamán időnként hamvas-kék bogyótermés követi azokat. Kifejlett méretét kb. 5-10 év alatt éri el. Sokan tartanak attól, hogy a növény károsíthatja az épületek homlokzatát, ez azonban csak akkor van így, ha a növényt erőszakkal igyekszünk lefejteni a falakról. A repkény vadszőlő kacsai ragacsos kalcium karbonátot bocsátanak ki magukból, ezzel érik el a tapadást, ugyanakkor nem hatolnak be a fal anyagának szerkezetébe. Ha végleg szeretnénk megszabadulni a növénytől, akkor sérülés nélkül ez csak úgy tehető meg, hogy a növény gyökereinek elvágása után lassanként a tapadókorongok funkciója is megszűnik, s a növény könnyen lefejthető a felületről.

A vadszőlőfajokat gyönyörű lombjuk miatt kedveljük. Tévhit, hogy a növényen lévő tapadókorongok tönkre teszik a jó állapotban lévő vakolatot. Inkább nyáron a levelek természetes hőszigetelő rétegként a ház hőmérsékletét alacsonyabban tartják. Mivel főleg függőleges irányba terjed, kitűnően alkalmas tűzfalak befuttatására, de ugyanolyan jól használható rézsűk, sziklák, és törmelékes talaj megkötésére.