Vadmacska

Hazai elterjedés 

Magyarországon a vadmacska elterjedését 1987-ben mérték fel először. Az akkori elterjedési terület három fő részre tagolható. A legstabilabb a Bakonytól a Zempléni-hegységig terjed, és ez a terület az Északi-Kárpátokhoz csatlakozik a vadmacska elterjedése szempontjából. A második a Tiszántúl, ami a Keleti-Kárpátokhoz tartozik. Ezen két terület között találhatók a Tisza-menti ártéri erdők populációi. Délen pedig a Vajdasághoz, illetve a Duna árteréhez kapcsolódó mecseki terület helyezkedik el. A felmérések a faj areájának beszűkülését mutatják. A faj eltűnt az észak-nyugat és közép magyarországi részekről. Stabil populációk találhatók jelenleg a Dráva síkon, a Mecsekben, a Villányi-hegységben, a Dunántúli- és az Északi-középhegységben, továbbá az Alföld néhány ártéri erdejében.

Élőhely

A sűrű, jó takarást biztosító és emberi zavarástól mentes erdőket (fenyves, öreg tölgyes) és bozótosokat kedvelik, amelyek mellett azonban mindig lennie kell nyílt területnek, ahol vadászhatnak. A jelenleg telepített aljnövényzet nélküli erdőket (akácos, nyaras) azonban elkerülik. Általában elkerülik a lakott területeket és a zavart élőhelyeket (pl. mezőgazdasági táblák), ez alól csak a szaporodási időszak kivétel, amikor a kandúrok akár a házimacska nőstényeket is felkereshetik a tanyák közelében. Ez azonban csak olyan helyeken fordulhat elő, ahol nagyon lecsökkent az állomány sűrűsége. 

Életmód

Éjszakai állat, a nappalt takarásban, faodvakban, sziklaüregekben, farakások alatt, magas fák ágain vagy kotorékban tölti. A kotorékként a rókák elhagyott üregeit használják. A vadmacskák magányosan élnek, csak a szaporodási időszakban (pacsmagolás) keresik fel a nőstényeket egy rövid időre a kandúrok. A kifejlett állatok mozgáskörzete 100-500 ha között van, ivartól és kortól függően. A területükhöz hűek, bár a nőstények jobban ragaszkodnak hozzá, mint a hímek. A kandúrok között vannak ún. nomád életmódot folytató egyedek is, amelyek valószínűleg alárendelt egyedek a domináns kandúrokkal szemben. A mozgáskörzeteik átfedhetnek, bár a nőstények szigorúbban tartják a területüket egymással szemben. A területüket megjelölik vizelettel és ürülékkel, de inkább a vadászhelyeken, a belső részeken, és nem a határokon. Sok esetben elássák az ürüléküket. A terület-tulajdonos jelöléseinek gyakorisága megnövekszik akkor, amikor egy nomád egyed áthalad a mozgáskörzeten. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a vadmacskák nem territoriálisak, viszont a mozgáskörzetük nemcsak térben, hanem időben is létezik, azaz amikor a házigazda nem tartózkodik huzamosabb ideig a területe egy részén, csak akkor mehetnek be oda más egyedek.

Természetvédelmi megítélés

A vadmacska Európában sokfelé veszélyeztetett faj, bár elterjedési területe Nyugat-Európában nőtt a visszatelepítési akcióknak köszönhetően. A magyarországi állománycsökkenés elsődleges okai az élőhelyek degradációja, feldarabolódása és a házimacskával történő hibridizáció, illetve esetleg a házimacskák által terjesztett betegségek. Ezek mellett gondot jelenthet a házimacskával való esetleges kompetíció is, mind a területekért, mind a táplálékért. A vadmacskák védelme érdekében vadmacska rezervátumokat célszerű létrehozni azokon a területeken, ahol még van tiszta genetikai állományú populáció. Ezeken a helyeken, amelyek legalább 100 km2 kiterjedésűek kell, hogy legyenek, meg kell akadályozni a házimacskák bejutását, illetve az ott található házimacskákat el kell távolítani. Törekedni kell továbbá a természetszerű erdőgazdálkodás erősítésére, és az úthálózatot úgy kell kialakítani, hogy a vadmacskák élőhelyeit elkerüljék az utak.

Nagyon ritka a vadmacska és a házimacska keveredése. Ezeknél az állatoknál két teljesen különböző fajról van szó, az európai vadmacska nem a házimacska vadon élő változata. A vadmacskák az emberrel szemben nagyon elővigyázatosak és nem megszelídíthetők. A rókával és a nyesttel ellentétben messziről elkerüli az embert és az erdőkben rejtőzködve él. 

Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.