Szalonka

A hegyvidéki laza talajú, láp- és mocsárerdők kisszámú fészkelője. Vonuláskor nagyobb számban figyelhető meg, főleg március és április, valamint szeptember és október között, ilyenkor a legkülönbözőbb erdőtípusokban, sőt akár városi környezetben is előfordulhat. A szalonka a vadászkultúrában meghatározó szerepet tölt be, hazánkban az utóbbi években komoly feszültségek forrása a vadásztársadalom és a természetvédelem között a faj tavaszi vadászhatóságának kérdése, mivel az Európai Unió betiltotta a faj tavaszi vadászatát. Vadgazdálkodási szempontból a faj kevésbé jelentős, de speciális vadászati módja és a hozzá kapcsolódó hagyomány miatt minden korlátozás nemtetszést kelt a vadászokban. Európában a sérülékeny fajok közé tartozik, hazai védelme ezért is merül fel rendszeresen. A telet Nyugat- és Dél-Európában tölti. 

Eurázsia mérsékeltövi részén fészkel, főleg hegyvidéki erdőkben költ. Kedvező számára, ha fejlett aljnövényzetet talál. Fészkét a lehetőségekhez mérten rejtetten alakítja ki, egy talajmélyedést kapar, amit avarral bélel. Négy tojást rak, a kotlási idő 22-24 nap, csak a tojó kotlik, a fiókákat is egyedül neveli. A fiókák fészekhagyók. Ha veszélyt érez, az apróságokat képes a lábai között elszállítani. Ez a jelenség nagyon ritka a madárvilágban. A fiatalok egy hónapos korukban már röpképesek és önállóak, de a család az őszi vonulásig többnyire összetart. Főként az avar alatt és a talajban élő apró rovarok, giliszták és egyéb gerinctelenek szerepelnek étlapján, melyeknek elfogásában hosszú rugalmas csőrét használja.

Megjelenése

Átlagos testhossza 30-35 centiméter, szárnyfesztávolsága 56-60 centiméteres, testtömege 130-420 gr közötti. Barnás, sárgás foltos tollruhája kiváló rejtőszínt biztosít környezetében. Az erdei szalonka szeme a fejlődés folyamán fokozatosan a feje tetejére és oldalra került. Ezáltal nagy a látómezeje: 360 fok. A szalonka gyakorlatilag úgy is tud nézni, hogy a tarkóján van a szeme. Ezért nem könnyű meglepni a földön tartózkodó szalonkát. Miközben járkál és kis rovarokat szed fel a földről, vagy csőrével a földet túrja férgek után, hátrafelé és előre egyaránt lát. Az erdei szalonka csőre alkalmas arra, hogy megfogja vele a férgeket a földben. A csőrében levő tapintótestecskék segítenek megtalálni a zsákmányt. Amikor a jelzés eljutott az agyba, kinyílik a csőr hegyi része, körbefogja a férget és bekapja anélkül, hogy kivenné a csőrét a földből.

Szaporodása

Az erdei szalonka párosodási szertartása vagy az úgynevezett dürrögés alkonyatkor történik. A hímek körberöpködnek az erdő szélén, völgyekben, tisztásokon, s közben "pisszegnek" és "korrognak". Lenn a földön hallgatják őket a tojók. Amikor felizgulnak, halk hívó hangot hallatnak, és kiterítik farktollaikat. A farktollak fehér vége a sötétben úgy világít, mint egy jelzés. A hím meglátja és meghallja a tojót, és odarepül mellé. Gyakran több tojóval is sikerül párzania. Talajra, a sűrű aljnövényzet közé, kisebb mélyedésbe rejti el levelekkel bélelt fészkét. Fészekalja 4 tojásból áll, melyen 22-24 napig kotlik. A kikelt fiókák szinte azonnal elhagyják a fészket és a környező növényzet közé bújnak. Csőrük még rövidebb, mint a felnőtt madáraké.

Vadászata: Magyarországon 2004 óta nincs vadászidénye.  

Forrás: http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-scorus ,  https://hu.wikipedia.org/wiki/Erdei_szalonka