Gesztenyézzünk!

A szelídgesztenye vagy szelídgesztenyefa (Castanea sativa) a bükkfafélék családjába tartozó, gyors növekedésű fafaj. Hívják még édes gesztenyének, európai vagy jóféle gesztenyének is, de a termőhelyein egyszerűen gesztenyefa a neve.

Délkelet-Európa hegyvidékeinek párás völgyeiből származik, és már a történelmi időkben terjedt el szerte a kontinensen. Ehető terméséért a rómaiak sokfelé telepítették. Fontos táplálékuk volt; a magjából lisztet őröltek. Valószínű, hogy a Brit-szigetekre és a Kárpát-medencébe is ők telepítették be – ekképpen valószínűleg római ültetvények maradványai a Börzsöny déli lejtőin  és a Naszály alján zöldellő szelídgesztenye-ligetek. A termesztésből sokfelé kivadult.

Nagy termetű fa, akár 30 m magasra is megnő. Kérge  csavarodó kéregkötegektől bordás. Rügyei zömökek, kerekdedek.

Fényes, bőrszerű, keskeny, 10–20 cm hosszú, váltakozó állású, hosszúkás lándzsa alakú levelei szúrósan fogazottak, mindkét oldalon 4–7 éles foggal. A fogak hosszúak, hegyesek, közöttük a bemetszések lekerekítettek. Gyakran karéjos is. A levél csúcsa keskeny, hegye rövid. A levélnyél hossza 2–5 cm. A levél színe sötétzöld; fiatalon szőrös, később kopasz. Fonákuk fiatalon nemezesen szőrös, a sűrű szőrzet miatt színe a szürkétől a fakózöldön át a fehéresig változhat. Egy-egy levélen 15–20 pár oldalér nő. A levél válla ritkábban szív-, többnyire széles ék alakú vagy lekerekített.

A szelídgesztenye egyivarú, egylaki növény, a hím és nővirágok egy fán belül, de külön-külön alakulnak ki. Hímnős barkavirágzata felálló, látványos. Csúcsán a virágzat nagy részét adó sárga porzók nyílnak, alapjuknál pedig a zöld termős virágok, gyakran a porzóknál később. A megporzás után a termős virágok gömbbé növekednek; egy-egy ilyen gömbben két-három termés nő. Fényes, barna makktermése a gesztenye. Ennek kupacsa zöld, sűrűn tövises, szúrós.

Virágpora kis méretű, legnagyobb átmérője 10–12 µm. Trikolporát, hosszú hasítékokkal és kis pórusokkal. Az exine barázdált, puha. Pollene kevéssé allergén.

A meszes talajt rosszul tűri. Melegkedvelő: a téli fagyokat elviseli ugyan, de termése a Kárpátoktól északra csak kivételesen jó években érik be. Június-júliusban virágzik. Virágait részben a szél porozza be, részben a rovarok. Az érett gesztenyék októberben hullanak a földre a felpattanó kupacslevelek közül.

Felhasználása

Virágai jó mézelők, a gesztenyeméz különlegességnek számít. Termése, a gesztenye nagyon sokféleképpen használható:

• a maghéját bevágva pirítják nyílt tűzön,
• héjától megtisztítva kandírozzák
• főzés után meghámozva készítenek belőle pürét, amivel süteményeket, mártásokat ízesítenek vagy tejszínhabbal tálalják.

A szárított magokat porrá őrölve tárolják. Sűrű, szabályos koronája miatt díszfának is ültetik.Sokoldalúan felhasználható, műszaki szempontból kiváló faanyaga. Igen tartós, rugalmas, közepesen kemény, szép rajzolatú, repedésre nem hajlamos, jól fényezhető, korhadásnak ellenáll. A déli országokban kedvelt bútorfa, főként jó hajlíthatósága, rugalmassága miatt. Olyan helyeken, ahol a tél enyhe, parkokba is előszeretettel ültetik.

Gesztenyeméz

A szelídgesztenye fáról gyűjtött méz magas ásványi anyag tartalmával tűnik ki.

Színe a borostyán sárgától a sötétbarna színig terjed, gesztenyevirág illatú, íze jellegzetesen  enyhén kesernyés utóízű. A gesztenyeméz fogyasztása jó hatású a vérszegénység ellen, kimerültség és legyengült állapot és étvágytalanság esetén egyaránt.

A gesztenye méz rendszeres fogyasztása akadályozza a trombózisok kialakulását, de visszértágulat mérséklésére is alkalmas. Visszértágulatnál, érgyulladásnál külsőleg is alkalmazható.  Afrodiziákum. Napi 2-3 kávéskanál fogyasztása megteszi   hatását.

Sült gesztenye

Nem nagyon találkoztam még olyan emberrel, aki ne szeretné a sült gesztenyét. Isteni finomság - őszintén szólva én ezért várom évről-évre, hogy ősz legyen! Az utcai árusok nagyon finoman készítik el, de elég drága pénzt kérnek érte. Sokszor 10 deka árán egy kilót vehetünk nyersen. Sokan nem mernek nekiállni otthon, mert ahhoz meg drága, hogy elrontsuk a sütés közben a dolgot. Most egy olyan praktikát hozunk, amivel a legügyetlenebb háziasszonynak is jól sikerül majd!

Mint a főzésnél általában, itt is a jó alapanyagnál kezdődik a dolog. A vásárlásnál nagyon résen kell lenni! Válasszon fényes, sötétbarna színű, sima és kemény felületű, méretéhez képest nehéz, és hasonló nagyságú szemeket. Nem kell az olasz termékekhez ragaszkodni, a magyar gesztenye is nagyon finom, sőt sokszor frissebb és zamatosabb, mint az import! Felhasználás előtt a gesztenyét száraz, hűvös helyen kell tárolni. Ha hűtőbe teszi, akkor vegye ki a zacskóból, nehogy bepálljon.

Vegyen ki egy adagot, majd vékonyan vagdossa be a domború oldalát. Ezután áztassa be legalább egy órára. Egy tepsi aljára tegyen sütőpapírt, így könnyebb dolga lesz a mosogatásnál! Majd forró sütőben süsse míg picit szétnyílnak a gesztenye szemek. Időről-időre rázza meg kicsit a tepsiben őket, hogy mindenhol jól átsüljön! Még melegen pucolja meg.  Forrás : friss.hu

Kevesen tudják, hogy a szelídgesztenye fontos gyógynövény is. Ásványi anyagokban gazdag, különleges ízű méze igazi csemege. Teája nyugtatja a nyálkahártyát, a hörghurut, szamárköhögés, valamint köhögési rohamok enyhítésében hatásos. Nemcsak a leveléből, hanem a héjából is készíthető tea.

Gesztenyepüré

Bár a legtöbben a gesztenyepürét jellegzetes magyar desszertnek véljük, sajnos nem először kell beletörődnünk, hogy valójában egy francia eredetű finomságért rajongunk töretlenül. A franciák persze nem elégedtek meg azzal, hogy egyszerűen csak gesztenyepürének hívják a szelídgesztenyéből készült édességet, hanem az elegáns Mont Blanc névvel ruházták fel. Így a gesztenyepüré, a tetején emelkedő, látványnak sem utolsó tejszínhab hegyekre utaló névvel indult világkörüli hódító útjára. Az édességről már egy 15. századi olasz szakácskönyvben is említést találunk, sőt maga a híres méregkeverő, Lucrecia Borgia is rajongott érte.
Idehaza is már több száz éve ismerik, a 19. században lett népszerű, de igazi karrierje csak a II. világháború után kezdődött.

Bizonyára sokan vagyunk, akiknek van kedvenc gesztenyepüré-lelőhelye, de olyanok is biztosan szép számmal akadnak, akiknek deresedő halántékú ismerőse mély sóhajjal, és nagyot nyelve emlékezik vissza a régi, igazi gesztenyepürére, ami bizony sokkal finomabb volt, mint amit ma a legtöbb helyen kanalazhatunk. Ezúttal sajnos a minőségi különbség nem csupán emlék, a ,,megszépítő messzeség” műve. Egykor egy magára valamit is adó cukrász el sem tudta képzelni, hogy ne friss gesztenyéből készítse a pürét, és azt ne frissen felvert tejszínhabbal koronázza meg. Ma bizony jellemzően mélyhűtött masszából előállított gesztenyepürével találkozhatunk, amit stílszerűen növényi alapú, flakonos habbal fojtanak le.

A mélyhűtött gesztenyepürék között bizony akad olyan, amelyben több a burgonya, esetleg a bab – a többiről inkább ne is akarjunk tudni - , mint a gesztenye, és a bőséges rumaromás ízesítés sem feledteti hovatartozását. Persze a mélyhűtött változatok között is akad jobb minőségű, de egyik sem veheti fel a versenyt a házilag készített, friss szelídgesztenyéből készült gesztenyepürével. Bár való igaz, az elkészítése kicsit időigényes, de nem bonyolult, és annyi biztos, ha egyszer otthon is elkészítettük, a végeredmény mindenért kárpótol. Az ízek, zamatok sokkal erőteljesebbek. Az igazi gesztenye íz már magában is élmény, a desszert pedig krémesebb és lágyabb lesz, mint amit eddig valaha is a mirelit pultok kínálatából büvőlhettünk.

A házilag elkészített gesztenyepüréből érdemes nagyobb adagot is készíteni, mivel -18 fokon akár 1 évig is eltartható (de ilyen matuzsálemi kort egy jó házi gesztenyepüré úgysem él meg…) Mielőtt nekilátnánk a recept tanulmányozásának, és megvennénk a piacon a hozzávalót, pár tanácsot érdemes megfogadni.

Tippek, fortélyok

Csak friss, jó minőségű, nagyobb szemű gesztenyét vásároljunk. A nagyon könnyű, ,,légies” darabokat ne vegyük meg, válogassuk ki. Tegyük a gesztenyéket hideg vízbe, és ami feljön a víz tetejére, azt dobjuk ki. Vásárláskor számoljunk azzal, hogy a gesztenye azután, hogy héjától megtisztítottuk, nagyjából súlyának negyven százalékát veszíti el.

Ha azt szeretnénk, hogy a sült gesztenye héja könnyedén lejöjjön, akkor a bevágott héjú gesztenyéket érdemes a készítés előtt egy éjszakára, de legalább pár órára hideg vízbe áztatni. A gesztenyét ne a legújabb vagy legfehérebb lábasunkban főzzük, mert a héja elszínezheti az edény belsejét.

Házi gesztenyepüré

1 kg szelídgesztenye (ebből a többi hozzávalóval együtt 65-70 dkg gesztenyepüré lesz)
3 dl víz
4 dl tej
1 vaníliarúd magjai
5-6 dkg olvasztott vaj
2 dl tejszín
egy csipet só
ízlés szerinti mennyiségű rum
A cukorsziruphoz:
5 dkg kristálycukor
1 dl víz

A gesztenyék héját éles kés hegyével kereszt alakban bevágjuk, de vigyázzunk arra, hogy ne sértsük meg a gesztenye húsát. Egy nagyobb, keskeny peremű tepsit vagy sütőlapot béleljünk ki alufóliával, egyenletesen terítsük szét a gesztenyéket, öntsünk rá egy kevés vizet (1-1,5 dl ) és kb. 120-130  fokos előmelegített sütőben süssük nagyjából 45 percig. A sütési idő a gesztenye nagyságától függően mínusz-plusz pár percet változhat. Ha megsült a gesztenye, akkor hántsuk le a héját még melegen, mert ha kihűl, akkor már nagyon nehezen távolítható el.

A gesztenyét  tegyük egy lábasba, öntsük rá a tejet és a vizet, valamint a kikapart vaníliarúd belsejét, és közepes lángon főzzük teljesen puhára. Mire megfő – 40-45 perc –, nagyjából a teljes folyadékmennyiséget magába szívja, de ha maradt a léből, akkor szűrjük le. Amíg fő a gesztenye, addig készítsük el a cukorszirupot. Egy kis edénybe öntsünk vizet, közepes lángon kezdjük el melegíteni. Folyamatos keverés mellett adjuk hozzá a cukrot, és addig keverjük, amíg a cukor teljesen felolvad és egyneművé válik.

A leszűrt és még meleg (!) gesztenyéhezadjuk hozzá a cukorszirupot, a tejszínt és az olvasztott vajat, valamint a csipet sót, és botmixerrel pépesítsük. Ízlés szerint adhatunk hozzá rumot is, de előtte mindenképpen kóstoljuk meg a tiszta gesztenyepürét – lehet nem is vágyunk már a rumos ízesítésre. A kész gesztenyemasszát tegyük legalább 6-8 órára hűtőbe, és utána burgonyanyomón áttörve poharakban, kelyhekben az elmaradhatatlan – és természetesen frissen készült – tejszínhabbal tálaljuk.

Tippek

Esetleg beledolgozhatunk egy teáskanálnyi, jó minőségű kakaóport is a masszába. A cukorszirup helyettesíthető 2 – 3 evőkanál mézzel is. A gesztenyepürét díszíthetjük rumos meggyel,lecsurgatott meggybefőttel – nemcsak látványban illik hozzá, de ízében is harmonizál. Tejszínhabrózsák helyett pedig akár be is "havazhatjuk" művünket porcukorral,vanilíás cukorral.

Ízlés szerint egy csipet fahéj is feldobhatja. S ha mégis szeretnénk valami kis alkoholos aromát adni a gesztenyepürénknek,akkor rummal és konyakkal egyaránt ízesithetjük, de érdemes kipróbálni a csokilikőrt is. A hagyományos burgonyanyomós ,,hurkácskák” helyett a gesztenyemasszából készíthetünk kis kerek bonbon, vagy apró puszedli formákat is – szépen tálalhatóak, de habzsákból is rendhagyó  formában kerülhet az asztalra.

Szerkesztette: Szabó Nelli