Árvácska

Az ibolyafélék családjába tartozó nemesített dísznövény, mely minden tavasszal az elsők között árasztja el a kertészti árudák polcait. Mivel jól tűri a hideget, már április első felében kiültethető akár a balkonládákba, akár a közterekre, parkokba. Észak-Európában egész évben virágzik, hazánkban azonban az igazi meleg idő megviselheti. Mivel az árvácska a nemesítők egyik legkedveltebb virága, ma már számtalan színárnyalat és színkombináció áll a virág szerelmeseinek a rendelkezésére.

Feltűnő, hogy a virágok feje kifejezetten nagy lehet a növény egyébként apró 10-15 cm-es termetéhez képest, így a bársonyos szirmok akár a 8-9cm-t is elérik. Általánosságban azonban elmondható, hogy a kisebb virágúak bokrosabb növekedésűek, a nagyobbak nyúlánkabb termetűek, így mindenki kiválaszthatja a neki legjobban megfelelő fajtákat. Virágai általában jellegzetesen egy oldalra néznek, a színük pedig a sárgától, a piroson át, a kékesliláig, sőt az égszínkékig és a narancssárgáig terjed, de ma már léteznek egészen halvány rózsaszínű árnyalatok is. A jellegzetes sötét szemfolt mellett teljesen egyszínű fajtákból is válogathatunk. Levelei csipkés szélűek, viszonylag vékonyak, élénkzöld színűek.

Csoportos kiültetésekben mutatnak a legjobban. Gondozása Napos, félárnyékos fekvést, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajt igényel. Jól tűri a hideget, a szelet, vízigénye közepes. Lehetőleg mindig borús, enyhe, szélcsendes időben ültessük, hogy a palántákat ne érje erős szárító napsütés és szél sem. Elvirágzott részeinek eltávolítása meghosszabbítja a virágzási idejét. Szaporítása Magról. Magjai gyűjtéshez még zöldes színű állapotába kell leszedni a tokterméseit. Ha a termése sötétbarnára színeződik, akkor elszáradás után szétpattanva nyílik meg, és ilyenkor apró sötét színű magvai maguktól kiszóródnak. A kerti árvácska magjait télen a lakásban szaporító ládába vagy nyáron júniustól augusztusig a kertbe vethetjük el. A nyári vetés előnye, hogy szabadföldi körülmények között erősebb növények fejlődnek. A júniusban elvetett növények, még az ősszel virágot hozhatnak, míg a később elvetettek csak a következő év tavaszán.