Lucfenyő

A lucfenyő (Picea abies) az egyik leg ismertebb fenyőfajta hazánkban, annak ellenére, hogy a jelenlegi Magyarországon kevés helyen őshonos. Népszerűsége, ismertsége annak tulajdonítható, hogy sokáig ez volt a leg népszerűbb karácsonyfának való. Az utóbbi években sokat veszített népszerűségéből, mert a vágott fákról hamar lehullanak a tűlevelek a meleg szobákban.

Nagy termetű fa (35 m) magasra is megnőhet. Törzse egyenes, enyhén sudarlós, kérge pikkelyes, szürkésvörös majd szürke, koronája piramis alakú. Hajtása világos- vagy vörösesbarna, kopasz, rügyei megnyúlt tojásdadok, barnák, nem gyantásak, a hártyás rügypikkelyek rásimulók, tűlevelei a vezérhajtáson és közelében körkörösen, az oldalhajtásokon többnyire félkörösen állnak, tűlevelei 4 oldalúak, 15-25 mm hosszúak, sötétzöldek, szúrósak. Porzós virágzatai barkaszerűek, csoportosak, 2-2,5 cm hosszúak, sárgásak, nővirágzata magános, 4-5 cm hosszú, ibolyáspiros, egylaki. Tobozai egy év alatt érnek, csüngők 10-15 cm hosszúak, sötétbarnák, magjai 3-5 mm hosszúak, sötétbarnák.

Magashegységi faj, főleg Nyugat-Dunántúlon és az Északi-középhegységben ültetik, de előfordul a Dunántúli-középhegységben, dombvidékeinken, sőt helyenként alföldjeinken is az erdőkben. Ismert, elterjedt parkfa. Szoliternek, és térelválasztó „falnak” is használható.