Duglaszfenyő

A világ legnagyobb fái közé tartozik. Eredeti termőhelyén száz méternél is magasabbra nőhet, Magyarországon legnagyobb példánya kb 40 m magas. Törzsének átmérője elérheti a 2,5 m-t.

Az eddig ismert legnagyobb példány Mineral Tree Mineral kisváros határában élt. Ez a fa 1930-ban, amikor kidőlt, 1030 éves és 120 m magas volt; térfogata elérte az 515 m³-t. A jelenlegi legnagyobb példány az Oregon államban álló 100,3 m magas Brummitt Fir.

Megjelenése és lombozata a lucfenyőéhez hasonlít. Vörösbarna hajtásain sűrű pöttyök sorjáznak. Lágy, hajlékony, 2–3 cm hosszú, 2–3 mm széles, lapos, egyenes tűlevelei világoszöldek vagy szürkészöldek, megdörzsölve narancsillatúak. A hosszú, lágy, lapos tűlevél fonákán két sor vékony, fehér légzőnyílás fut végig. A lehulló levél helyén a hajtásokon kerek heg marad.

Az alapváltozat tobozán a fedőpikkelyek nem hajlanak vissza. Megnyúlt tojás alakú, lecsüngő toboza éretten egészben hullik le. Hazánk teleit jól viseli, az erősen meszes talajokat nem bírja, világos helyeket szereti. Párás, nedves környezetben érzi jól magát, nyáron öntözést igényel. Parkokban, telepített állományokban gyakori. Karácsonyfának nagyon alkalmas, mert leveleit nem hullajtja le. Ez az egyik leginkább lombtartó fenyő.

Kertészeti változatai:

Pseudotsuga menziesii ‘Viridis’: zöld duglászfenyő. Tűi hosszúak, lágyak, világos- vagy sárgászöldek. A toboz fedőpikkelyei nem hajlanak vissza. Kissé mész érzékeny, igényes.

Pseudotsuga menziesii ssp. glauca: levelei kékeszöldek, a toboz fedőpikkelyei visszahajlanak. Hazája Észak-Amerika Sziklás-hegység szárazföldi klímájú területei. Közepesen szárazságtűrő, a Kárpát-medence éghajlati viszonyait a legjobban viselő duglászfenyő típus.