Atlaszcédrus

Az atlaszcédrus Észak-afrikában, az Atlasz-hegységben őshonos. Szép formája, színe, díszítőértéke miatt terjedt el Európa szerte. . Az eredeti állomány fái 20–22 m magasak, törzsük átmérője 80–100 cm. A kedvező tapasztalatok hatására az 1900-as évek utolsó negyedében a francia erdészek erőteljes cédrustelepítésbe kezdtek . Tűi merevek, kékeszöldek, hengeres-tojásdad tobozai 5–8 cm hosszúak.

Egyik változata, a C. atlantica ‘Glauca’ a kertészetekben leggyakrabban kapható cédrus. Az atlasz cédrus kezdetben kúpos növekedésű, később azonban a lombkorona kiszélesedik és némileg szabálytalan formájúvá válik. Hajtásain csomókban állnak a tűlevelek, ezért némiképp hasonlít a vörösfenyőkre (Larix spp.), amelyek azonban lombhullatók, ellentétben az atlasz cédrussal, amely a tél folyamán is megőrzi leveleit. A levelek színe változékony mind a természetben, mind a kertészeti változatok esetén.

A legkedveltebb változatok hamvas borítású, kékeszöld levélzettel rendelkeznek (Glauca csoport), de léteznek zöld, sőt sárgászöld levelű változatok is (pl. 'Aurea'). Termete a miatt az atlasz cédrus elsősorban nagyobb kertekbe való, mivel még magas törzsre oltott csüngő változatai (pl. 'Glauca Pendula') is rendkívül terebélyesek. Kisebb kertbe az oszlopos növekedésű 'Fastigiata' a legalkalmasabb, mivel idős korában sem fejleszt igazán széles lombkoronát. Hegyvidéki származásánál fogva az atlasz cédrus hazánkban is télálló, fiatal korában azonban még viszonylag fagyérzékeny, ezért csak idősebb példányokat érdemes kiültetni. Azokat is védett, napos fekvésbe.

Az atlasz cédrus könnyen nevelhető díszfa, mely viszonylag jól elviseli a szárazságot csakúgy, mint szennyezett városi levegőt, jóllehet nem kedveli a túlzottan száraz levegőt. A talaj tápanyagtartalma kevésbé, annak vízelvezető képessége azonban annál jelentősebb szempont, mivel a pangó vizet nem bírja, ez különösen a téli időszakban viseli meg a fiatalabb növényeket. Vízigénye közepes, fiatal korban rendszeres öntözést igényel, később azonban csak az aszályos periódusokban igényli azt. Hideg szeleknek kitett helyre lehetőleg ne ültessük, mert tűlevelei könnyen megégnek. Az átültetést viszonylag rosszul viseli. Betegségek és kártevők ritkán károsítják, de időnként megtámadhatják a levéltetvek.