Vörös tölgy

A vörös tölgy (Quercus rubra, syn.: Quercus borealis) Amerikai tölgynek, illetve amerikai vöröstölgynek is nevezik. Észak-Amerika keleti felén egészen Kanada déli vidékeiig erdőalkotó. Nyugat-Európa parkjainak kedvelt díszfája.

Fa, amely 30–35 m magasra nőhet, a hazai tölgyfajoknál gyorsabban. Koronája nagy, telt, gömbös. Ezüstszürke kérge eleinte viszonylag sima, idővel mélyen barázdált. Ágai vaskosak, vörösesbarna vesszői simák. Hosszúkásan tojásdad rügyei világosbarnák, a csúcsuk hegyes, a rügypikkelyek széle rányomottan szőrös. 20 cm hosszú, 15 cm széles levelei mélyen karéjosak, a korona felső részén osztottak (az osztatok szálkásan fogazottak). A felszínük sima, sötétzöld, fonákjuk világosabb, az érzugokban barna szőrcsomós. A levélnyél 2–3 cm hosszú.

Lombja ősszel vörösesbarnára vagy élénkvörösre színeződik, erről kapta a nevét. Sárgászöld porzós barkái áprilisban nagy csomókban csüngenek a zsenge hajtásokon; a rövid nyélen lógó termős virágok a levelek hónaljában rejtőznek. A lapos kupacsú, 3 cm-es, fényes makkok két év alatt érnek be. Hazájában a mélyebb fekvésű, üde termőhelyeken vannak a legszebb állományok, ahol tulipánfával, amerikai kőrissel, szillel, hárssal és hykori dióval alkot elegyes állományokat. Nálunk kedvezőtlenebb körülmények között is jól növekszik.

Éghajlatigénye a kocsányostölgyhöz hasonló, talajigénye azonban nagyobb. Kerüli a szélsőségesen hideg és a száraz sík vagy kopáros területeket. Legjobban kedveli a homokos, vályogos talajokat, a barna erdőtalajokat, a lejtőhordalékot, a váztalajokat, az agyagos kötött talajokat, a meszes talajokat. A levegőtlen lápi és pangóvizes talajokat nem kedveli. Fiatalon szintén árnyéktűrő. Szép termete, gyönyörű őszi lombszíne miatt a kertészek is szívesen ültetik nagyobb kertekbe, parkokba. Elég jól tűri a városi szennyezett levegőt, ezért ilyen területeken is alkalmazható.