Nyárfa

Fehér nyár (Populus alba L.) Folyópartok, ártéri ligeterdők, homoktalajon fehér nyáras borókások uralkodó faja. Magas termetű, széles koronájú, lombhullató fa. Egyenes vagy kissé görbült törzse a korona belsejében több vázágra oszlik. Kérge fiatal korában még sima, világosszürke vagy szürkészöld, idősebb korában először széles rombusz alakú repedésekkel tarkított, majd repedezett, barázdált lesz. Vesszői világos barnásszürkék, apró, tojásdad rügyei fehéren gyapjasak. Friss hajtásai nemezesen szőrösek. Hosszú levélnyele miatt levelei kisebb légmozgásban is mozognak, így több közvetlen napfényhez jutnak. Lombfakadás előtt nyíló váltivarú kétlaki virágai barka virágzatokat alkotnak. A porzós barkák 4-6 cm hosszúak, felnyílás előtt a portokok élénk piros színűek, a virágok tövében fejlődő sallangos, sötétbarna murvalevelek selymes szőrei miatt a virágzat ezüstfehér. Termős barkái zöldesfehérek, éréskor 10 cm-esre nyúlnak. Két kopáccsal nyíló borsszemnyi gömbölyű toktermései felnyílva szélnek eresztik messze szálló repítőszőrös magvaikat.

A Szürke nyár (Populus × canescens (Aiton) Sm.) a fehér és a rezgő nyár természetes hibridje, mely utóbbitól erősebb gyökérsarj fejlesztő képességét örökölte. Megfelelő vízellátás mellett mindkét faj gyors növekedésű, látványos lombja miatt porzós példányai nagy parkokban dísznövényként is ültethetők, emellett homokfásításra és útsorfaként is telepíthetők. Puha fájuk elsősorban papírgyártásra alkalmas. Magassága: Kb 30 m. március-áprilisban virágzik, a termések májusban jelennek meg. A közhiedelemmel ellentétben a nyárfa termése nem allergén, a termés vattája tiszta cellulózból van. A szálló por viszont, amitől megóv, kifejezetten allergiát okoz a rá tapadó pollenek miatt. A nyárfák emellett hozzájárulnak a párás mikroklíma kialakulásához is, ami a száraz városi levegőben szintén fontos. Néhány hétig kellemetlen, mert takarítani kell a nyárfatermést, és hordja a szél, de a nyárfák jótékony hatása az év folyamán mindezért kárpótol. Érdemes türelemmel lenni, hiszen a nyárfák a városi környezet hasznos fái. Gyorsan nőnek, nagy lombot hoznak, és ezzel a városban problémát okozó porszennyezést nagy mértékben felfogják.

Fekete nyár ( Popolus nigra) Nedves, rendszeresen víz járta területek, ártéri ligeterdők fája. Magas termetű, szabálytalan ágrendszerű, idősebb korában szétterülő koronát fejlesztő fa. Vastag törzse általában csomós, olykor már kevéssel a talaj fölött ágakra oszlik. Kérge sötétszürke, mélyen barázdált, az ágai és hajtásai fényes világosbarna színűek.  Lombfakadáskor a levelek barnás világoszöldek, később fényes sötétzöldek lesznek. Virágai kétlakiak. Szürkésfehér, 5-7 cm hosszú tömött porzós barkáit virágzáskor beborítják a piros portokok. Zöld termős barkái 10-15 cm hosszúak. Termése zöld, gömbölyű, két kopáccsal nyíló tok, melyből a szél messzire viszi a repítőszőrös magvakat. Porzós virágú 'Italica' nevű fajtája a jegenyenyár, melyet az oszlopos mediterrán ciprusokra emlékeztető koronaformája miatt régóta széles körben ültetnek.

A Kanadai nyár (Populus × canadensis Moench. vagy P. × euramericana) a fekete és a virginiai nyár (Populus deltoides Marsh.) mesterséges hibridje, melyet gyors növekedése miatt a megfelelő vízellátású területeken papíripari felhasználásra ültetvényekbe telepítenek. Kb 30 m magasra nő. Március-áprilisban virágzik, termése májusban jelenik meg.

Rezgő nyár (Populus tremula) A síkságoktól a magasabb hegyvidékekig a legkülönfélébb talajokon megélő pionír faj. Közepes termetű,( kb 15 m magas) eleinte laza, később kúpos, majd szabálytalanul kerekded koronát fejlesztő, gyökérsarjakkal erőteljesen szaporodó fa. Sima, kissé ragadós kérge fiatal korában világosszürke, majd zöldesszürkévé és barnává válik, paraszemölcsös, de nem repedezett. Vesszői fényes barnásvörösek, szórt spirális állású, hegyes, tojásdad, ragacsos rügyei a vesszőhöz simulnak. Hosszú nyelű, kerekded levelei a legenyhébb fuvallat hatására is rezegnek.  Őszi lombszíne narancssárga vagy élénkpiros. Virágai kétlakiak. Nagy tömegben fejlődő, ezüstösen selymes szőrű porzós barkái 5-8 cm hosszúak, virágzáskor a portokoktól borvörös árnyalatúak. . Két kopáccsal nyíló tokterméseiből vattaszerű repítőszőrös magvak bújnak elő. Nálunk mezővédő erdősávokba is telepítik. Március-áprilisban virágzik, termése májusban jelenik meg.