Csüngő eperfa

Az eperfa (a Dunántúlon szederfa),latinul Morus,egyfelől az eperfafélék családjának Moreae nemzetségcsoportjába tartozó növénynemzetség, melybe mintegy 100 faj tartozik, másfelől két, e nemzetségbe tartozó, Magyarországon is gyakori fafaj hétköznapi elnevezése. Mindkét faj Európa legnagyobb részén elterjedt. A fehér eperfa (Morus alba) Kínából, a fekete eperfa (Morus nigra) feltehetően Közép-Ázsiából származik. Régebben mindkettő az egész országban, majd minden parasztháznál megtalálható volt, manapság (különösen városi környezetben, hulló termése miatt) kevésbé népszerű. Termése a faeper vagy eper. Az eperfát egyes vidékeken szederfaként ismerik, gyümölcsét pedig szedernek mondják annak ellenére, hogy a szeder valójában a rózsafélék családjába tartozó, 2-3 méter magasra növő cserjeféle.

A fehér eper vagy fehér eperfa (Morus alba): Középmagas, elterebélyesedő koronát nevelő, erősen sarjadó, 10 méter magasra is növő formás fa. Sűrű lombozata miatt árnyékot adó díszfaként is ültetik. Kérge barnásvörös, vagy zöldesszürke, nagy levelei változatos formájúak, szíves vállúak, osztatlanok vagy karéjosan osztottak, felszínük kopasz, széleik fűrészesek. A levélnyél és a lemez fonákján a vastagabb erek szőrösek. A porzósvirágzat világossárga színű lecsüngő barka, a termős virágzat felfelé álló fejecske. Áprilistól júniusig virágzik. Gyümölcsei (valójában áltermések) rövid kocsányon fehérek, néha halványan rózsásak. Folyton érő, az első és utolsó lehullott szemek között akár másfél hónap is eltelhet. Érése az időjárástól és faegyedtől függően júniusban és júliusban van. A teljesen beérett szemek maguktól lehullanak.

Termése kellemes ízű, nyersen is fogyasztható. Éretlenül kesernyés, megérve mézédes. Csak az érett szemeket érdemes leszedni akkor, amikor szinte már maguktól elválnak a fától. Az éretlen, ezért élvezhetetlen szemeket ezzel szemben erővel kell letépni. Másik lehetőség a szedésre a fa alá kiterített fólia, melyre az érett szemek maguktól lepotyognak, ezt rázással lehet elősegíteni. Leszedés után rövid időn belül el kell fogyasztani, mert a szemek pár órán belül megpuhulnak és erjedni kezdenek. Befőtt, lekvár, szósz, gyümölcsleves, turmix, jégkrém és pálinka is készíthető belőle.

Viszonylag igénytelen fa, amely jól tolerálja a szennyezett városi levegőt is. Napos, félárnyékos helyen, jó vízáteresztő képességű, tápanyagban gazdag talajban fejlődik a legszebben. Vízigénye közepes, azonban a nagyobb példányok könnyedén átvészelik a szárazabb időszakokat is. Az esetlegesen felmerülő metszési munkálatokat késő őszre vagy kora télre kell időzíteni. Általában problémamentes, de a levéltetvek, a takácsatkák, a liszteskék, illetve a viaszos pajzstetvek időnként megtámadhatják csakúgy, mint egyes betegségek, például lisztharmat.

A Morus alba Pendula / Szomorú, csüngő eperfa magas törzsbe oltott, kistermetű díszfa. Koronája ernyőszerű, talajig lógó ágakkal. Magasságát, az oltás helye határozza meg. Metszést jól tűri, míg szabályos koronája ki nem alakul, addig kifejezetten igényli a metszést. Enyhén szeldelt, világoszöld levelei vannak.
Talajban nem válogat, napos, meleg fekvést kedvel. Közepes vízigényű, teljesen télálló, betegségekkel szemben ellenálló. Termése ehető, nyáron érik, igaz keveset, de finom, fekete színű, erősen fog.

Házikertek, parkok kedvelt növénye. Szoliternek ültessük.