Csörgőfa

A csörgőfa (Koelreuteria paniculata) Kelet-Ázsiában őshonos lombhullató fa. Hozzánk török közvetítéssel került a XVI. században.

5-10 méter magas, kerek koronájú fa. Kérge repedezett, világosbarna. Fiatal hajtásai vastagok, narancsos barnák. Levelei szárnyasan összetettek, 20–40 cm hosszúak, 11-13 erősen fűrészes szélű, csúcsos levélkéből állnak. A nagyobb levélkék a levél középpontján maguk is szeldeltek, de nem minden levél kétszer szeldelt. A levéllemez fényes zöld színű, fonákján kékes árnyalatú.

Ősszel a levelek aranyos sárga, majd barna színt kapnak. A nyár második felében virágzik, az apró, illatos sárga, négy szirmú virágok látványos végálló bugavirágzatot alkotnak. Hímnős virágait méhek porozzák be. Három élű toktermése 3–6 cm hosszú, 2–4 cm széles, felfújt hólyagra emlékeztet. Színe éretlenül zöld, éretten narancssárgás, ősszel sötétbarna. Egész télen díszíti a fát.

A termés sötétbarna vagy fekete, 5–8 mm átmérőjű magokat tartalmaz, melyek sütve ehetők, de fogyasztásuk nem terjedt el. Nevét onnan kapta, hogy a megszáradt termés rázásakor csörgő hangot ad. Fény- és melegkedvelő, szárazságtűrő, a talajra és a városi levegőre nem érzékeny növény, ezért utcafának is kiváló, de parkokban is szép látványt nyújt.

Az erős szelet jól viseli. Koronája metszés nélkül is gömb formát vesz fel. Gondozást nem igényel, közterületeken nagyon elterjedt .