Borostyán

Fás szárú, örökzöld kúszónövények. Nem élősködők: rövid kapaszkodógyökereik táplálék-, vagy folyadékfelvételre nem alkalmasak. Kedvező környezetben (fákon, kőszirteken, falakon) 20–30 méteresre is megnő, de függőleges felület híján a talajt is beteríti.

Levelei 4–8 cm hosszúak, 3–10 cm-es nyéllel. A kúszó szárakon a fiatal levelek tenyér alakú árnyéklevelek, a közvetlen napfénynek kitett, virágzó, termékeny szárakon a kifejlett levelek szív alakúak, fénylevél típusúak. Késő nyártól késő őszig virágzik. Virágai kicsik, a virágzat 3–5 cm átmérőjű ernyő. A zöldessárga virágokban sok a nektár, ami a méhek és más rovarok fontos tápanyaga. Termései apró fekete bogyók, amik a tél vége felé érnek meg, és bár az ember számára mérgezőek, sok madár fontos tápláléka.

Kedvelt dísznövény, ezért számos változatát nemesítették ki, így például van sárga vagy sárga-fehér tarka levelű, lila szárú és lassan növekedő fajtája is.

A borostyán léggyökereivel felkapaszkodik a házak falára, a kerítésre, benövi az árnyékos felületeket, sőt felkúszik a fák törzsén is a koronába. Igen gyakori növénye a temetőknek, mert szinte gondozás nélkül képes elszaporodni.

Van egy különlegessége: a fiatalkori növények indái ötosztatú leveleket viselnek. Rengeteg változata van, közöttük fehér, vagy sárgán tarka, apró vagy nagyobb levelűek. Az időskori alakja bokorszerűen nő, virágokat nyit és ősszel fekete bogyókat érlel, levelei pedig oválisak. Sokan úgy gondolják, hogy az ilyen növény nem is borostyán, hanem valami másféle növény!

A szaporítása nagyon egyszerű: egy friss hajtást le kell vágni a tőről és be kell dugni a porhanyós talajba, ahol néhány hét alatt gyökeret fejleszt és növekedésnek indul. Érdemes betelepíteni a kertbe, mert nagyon jól elviseli az árnyékos, kevés napsütésben részesülő helyet is.