Aranyfa

Az aranyfa vagy aranycserje (Forsythia), az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozó nemzetség. Helytelenül aranyesőnek nevezik. Felálló vagy lehajló ágú cserjék. Az aranyfák közepes igényű sokhasznú cserjék, csaknem minden, nem túl száraz talajon szépen díszlenek, napos vagy félárnyékban.

Kertjeinkben három faja fordul elő: a magas, felálló vesszejű Forsythia viridissima Lindl., amely 4-5 méter magas bokrokká növekszik. A másik faj az ívesen széthajló bokrot növelő F. suspensa (Thunb.) Vahl. és a harmadik a F. x intermedia Zab., amely a két előbbi faj keresztezése révén keletkezett. Ez utóbbi fokozatosan kiszorítja a régebbi fajokat, mert dúsabban virágzik. A Spectabilis nevű változata különösen kiemelkedik nagy virágainak telt színével.

Valamennyi aranyfa a lombfakadás előtt sárgán virágzik. Az aranyfa a legkorábban virágzó, és ezért a kertekben nagyon népszerű, széles körben ismert és elterjedt cserje. Nagy értéke, hogy virágzási ideje meglehetősen hosszú, sárga virágai csak akkor kezdenek hervadni, amikor a vesszők hosszában a levelek is megjelennek. Ez egyben véget is vet a tavaszi pompázásnak, mert nyáron a sok zöld bokor között észre se vesszük az aranyfát, és csak akkor értékeljük újra, amikor a következő tavasszal virágozni kezd.

A napos fekvést kedveli, de megél félárnyékban is. Legszebben a középkötött, tápanyagokban gazdag és jó vízgazdálkodású talajokban érzi jól magát, de elviseli a sanyarúbb viszonyokat, a kisebb szárazságot is. Nagy értéke, hogy a városok, ipartelepek szennyezett levegőjében is megél. Az aranyfa bokrait többnyire a többi virágzó cserjékkel együtt térelválasztó vagy a telket határoló cserjesor létesítésére használjuk fel. Ültethető azonban önálló sövénynek is, mert a nyírást elég jól elviseli.

Nagyobb kertben igen szép látvány a gyepfelületben egyedül álló - szoliter - aranyfa. A Forsythiával a kertésznek nincs sok gondja. Az időjárással szemben meglehetősen ellenálló, betegségek és kártevők is ritkán támadják meg, tehát vegyszeres növényvédelemre nincs szüksége.